Tűsarok.org - az autonóm nők lapja 2018. december 10., hétfő - Judit  
SZOC&POL ÉLETMÓD KULT&ART CIBER CSALÁD SZEX&GENDER KARRIER GALÉRIA FÓRUM ARCHÍV FÜRDŐ EU IMPRESSZUM
tűsarok

Halálra ítélt házasság?
Asszonysors
[2006.06.13. 07:26]

HERSTORY

Nyomtatható forma Forrás: Tűsarok

A házasság a nő számára nem paradicsomi állapot - állítja Susan Maushart nemrég megjelent, Asszonysors - mit jelent a nőnek valójában a házasság című bestsellerében. A férfinak azonban egyértelműen nyereség - teszi hozzá. Dér Csilla pontról pontra bevizsgálja az ausztrál író érveit.

    

Susan Maushart

Végre magyarul is olvasható könyvében Susan Maushart elsősorban azt mutatja be: mit jelent valójában a házasság a nők számára („a nő házassága”), és ez vajon eltér-e, s ha igen, mennyiben „a férfi házasságától”. A konklúzió egy egyszerű képlettel szemléltethető:

a nő házassága ≠ a férfi házassága.

Maushart könyve lényegében erről az állításról, pontosabban szólva a fenti egyenlőtlenség megnyilvánulási formáiról és ezek következményeiről szól: „Nem tudjuk átrendezni a házasságról való gondolkodásunkat, amíg nem ismerjük el, hogy a kapcsolatnak ez a két oldala alapvetően különbözik, s nem is lehet összebékíteni. Sőt, és ez még lényegesebb, azt sem ismerjük be magunknak, hogy a Férfi házassága működik. A Nőé viszont nem.”

Az én házasságom nem a te házasságod

A szerző tudományos vizsgálatok sokaságával igazolja, hogy a házasság a nők számára egyáltalán nem azt a paradicsomi állapotot hozza el, amit ígér. Egy mutató a sok közül: a feleségek esetében a depresszió szintje két-háromszoros hajadon társaikéhoz képest, a rossz házasságban élő nők pedig férjüknél háromszor depressziósabbak. A szerző úgy véli, hogy míg a házasság a férfiak számára mind anyagi, mind érzelmi szempontból egyértelműen nyereségnek tekinthető, a nők számára épp ennek az ellenkezője.

Az egyenlőtlenség oka nem más, mint az asszonymunka (az eredetiben: 'wifework'). Az asszonymunka az, amit a házasságban a nőnek végeznie kell, és aminek szó szerint nincsen párja: „nem létezik 'férjmunka', mely arra késztetné a férjeket, hogy saját jólétük rovására gondoskodjanak női partnerükről”.

Mit is takar az ingyen végzett asszonymunka?

A házimunkát (melynek legalább háromnegyedét a nők végzik el)
a férjről való érzelmi gondoskodást
a férj szexuális szükségleteinek kielégítését
részben a gyereknevelést (elsősorban a felelős részét)
ügyelést a férj fizikai jólétére
főzést a férj szájíze, étvágya és napirendje szerint
a férj elképzeléseihez való alkalmazkodást a beszélgetésekben
a rokonsággal való kapcsolattartást.

Maushart megkísérli felfedni az asszonymunka okait, s egyúttal lebontani a vele kapcsolatos tévhiteket. Az egyik ilyen tévhit, hogy a nők szerelemből végzik el az asszonymunkát, ami aztán, az érzelmek tompulásával rajtuk ragad. A szerző szerint, noha kétségtelen, hogy a törődés a szerelem egyik megnyilvánulási formája lehet, az összefüggés mégsem ennyire egyértelmű. Miért van ugyanis az, hogy csak az egyik nemhez kötődik a dolog?

Az asszonymunka eredete

„Van olyan férj, aki azzal mutatja ki feleségi iránti szeretetét, hogy gőzvasalóval vasalja a szoknyáját, vagy gondoskodik róla, hogy legyen mindig elég tiszta melltartó a fiókban? Érez egy szerelmes férfi bűntudatot, ha nem törölgetett le mindent? Átvállalja a gyerekek nevelését 94 százalékban, és nem adja be őket bölcsődébe, mondván, »nem azért lettem apa, hogy más vigyázzon a gyerekemre«?” Nyilvánvaló, hogy egy férfi attól még szeret(het)i a feleségét, hogy nem szolgálja ki. De miért nincs ez fordítva is így?

Itt szokott belépni a másik közhelyes válasz: azért, mert a nők számára „a gondoskodás olyan, mint maga a légzés”. Maushart szerint ez igaz a gyereknevelésre, de miért terjedne ki a nők gondoskodó ösztöne a felnőttekre is? Bizonyítható, hogy ez a fajta női gondoskodás a gyerekek mellett kizárólag a férjekre irányul, sokkal inkább, mint saját magukra vagy nőtársaikra.

Maushart szerint az asszonymunkában nincsen semmi természetes, hagyományosan ugyanis egy csereüzlet része volt: „A gondoskodással vették rá a nők a férfiakat, hogy maradjanak velük, osztozzanak a vagyonukon, és védjék meg az utódokat, főleg a többi férfi fosztogatásától. Bár kicsit más formában, de ma is ez a legfőbb haszna a monogámiának a nők számára.”

Tehát nem arról van szó, hogy a nő biológiailag formatervezettebb lenne a házimunkára, mint oly sokan gondolni szeretik, hanem arról, hogy kénytelenek voltak bevállalni. A nők a gyerekvállalás időszakában kevésbé tudnak magukról gondoskodni, a szülés és a szoptatás mind fizikai, mind mentális erejüket erősen igénybe veszi – ezért kerültek függésbe a férfiaktól.

A szerző szerint végül is a nők gyerekvállalási képességéből mint „egyszerű anatómiai tényből sarjadt ki a patriarchátus (…) Biológiai szempontból a nőknél van a hatalom. A patriarchátus makrokozmoszában azonban, ahol a házasság a mikrokozmosz, a férfiakat olyan hatalmas és meggyökerezett társadalmi és gazdasági előnyökkel kompenzálják, hogy legtöbbször megfeledkezünk mesterséges voltukról. Nagyon fontos felismernünk, hogy a patriarchátus nem csupán egyike a sok társadalmi szerkezetnek, amelyet az emberek alkalmazhatnak. Ez a társadalmi szerkezet, amelyet alkalmaznak. Azok a társadalmak, ahol a nők uralják a férfiakat, nem ritkák. De ismeretlenek. Az olyan társadalmak, ahol a férfiak uralják a nőket, nem általánosak, hanem univerzálisak.”

Maushart szerint tehát a társadalmi, mesterségesen kialakított férfi felsőbbrendűség a férfiaknak a szaporodásban képviselt alacsonyabb szerepét ellensúlyozandó alakult ki; az asszonymunka pedig arra szolgált, hogy a férfiakat a monogám jellegű házasságban tartsa. A monogámia viszont csak addig működőképes, ameddig mindkét fél számára megéri azt fenntartani. Ellentétben azzal a népszerű elképzeléssel, hogy a férfiak célja minél több utód létrehozása, Maushart úgy véli, hogy az emberi faj esetében az igazi evolúciós cél sokkal inkább egy minél erősebb utód felnevelése, amely megéri a felnőttkort, és továbbörökíti a génjeit.

Az sem igaz, hogy a nők ab ovo monogámok, a férfiak viszont poligámok lennének. „Inkább úgy mondanám, mind a két nem természeténél fogva szexuális stratégiákat tervez. (…) Fajunk történelme során a monogámia a fair play szabályait kínálta mindkét nemnek, a lehető legjobb kompromisszum lett, amelyben a szaporodás kockázata a minimumra csökkent, és az előnyei megnövekedtek. Biológiai történelmünk folyamán a monogámiával együtt járó előnyök többé-kevésbé ellensúlyozták a hátrányait. És ez férfiakra és nőkre egyaránt igaz volt. Mostanáig.”

(Figyelem! Cikkünk itt folytatódik tovább.)

Dér Csilla

Kapcsolódó linkek:

Halálra ítélt házasság? - 2. rész: Mi változott meg a házasságban?
Halálra ítélt házasság? - 3. rész: Szülők legyünk vagy szabadok?
Halálra ítélt házasság? - 4. rész: Mit ér a szexmunka?
Halálra ítélt házasság? - 5. rész: Mit lehetne tenni?

Szólj hozzá: Halálra ítélt házasság?
A hozzászóláshoz kérjük, jelentkezz be az oldal jobb felső sarkában található Bejelentkezés boxot kitöltve. Amennyiben nem vagy még regisztrált felhasználónk, a hozzászóláshoz itt regisztrálhatsz!
 
 


jegyezzen meg!
regisztráció | elfelejtett jelszó
Adatbank
  A muffom meg én, meg a nőgyógyászom (935)
  Bármiről... (8)
  Végleges szőrtelenítés (2)
  Magyar feminizmus - mit tegyünk a gyakorlatban? (177)
  bakapjuk vagy ne kapjuk. abortusztabletta. (136)
  Abortusz (546)
  Zártkörű Lányok - feminista, leszbikus műsor a Tiloson (141)
  Politikusnőcik mi van veletek? (1659)
Copyright © 2004 Anyahajó Kulturális Egyesület · Minden jog fenntartva. HONLAPTÉRKÉP MÉDIAAJÁNLAT